Mindig, mindenben, mindenütt igazad lehet, ha a vitában felülkerekedsz; ami azonban mások véleményének a megváltoztatását illeti, a vita valószín?leg éppen olyan hiábavaló lesz, mintha nem lenne igazad.
Frederick S. Parsons, foglalkozására nézve adószakért?, egy óra hosszat vitatkozott és veszekedett az állami adófelügyel?vel egy kilencezer dolláros tétel felett. Parsons azt állította, hogy ez az összeg behajthatatlan követelés, és mivel sohasem folyik be, nem kellene megadóztatni. ?Behajthatatlan vagy sem ? vágott vissza az adófelügyel? ? adóköteles és kész.?
Mr. Parsons maga mesélte el a történetet az egy Dale Carnegie tréningen:
?Az adótisztvisel? érzéketlen volt, fölényesked? és makacs. Sem okfejtésem nem hatott rá, sem a tények. Minél tovább vitatkoztunk, annál makacsabbá vált. Végül elhatároztam, abbahagyom a vitát, más tárgyra térek át, és elismeréssel próbálom megközelíteni. Így szóltam tehát: gondolom, ez nagyon kicsi ügy azokhoz a valóban fontos és nehéz ügyekhez képest, amelyekkel önnek foglalkoznia kell. Magam is tanulmányoztam az adózási rendszert, de a tudásom persze f?ként elméleti. Ön azonban a saját tudását a gyakorlatban szerzi. Néha igazán szeretném, ha nekem is ez lenne a foglalkozásom. Sokat tanulhatnék bel?le.
És valóban át is éreztem minden szót. Nos, az adófelügyel? kiegyenesedett a székén, hátrad?lt, és jó ideig a munkájáról beszélt, elmondva az általa felderített ravasz csalásokat. A hangja fokozatosan barátságossá vált ? végül már a gyermekeir?l mesélt. Elmen?ben pedig közölte, hogy gondolkozik még az én esetemen, és pár nap múlva végleges választ ad. Három nappal kés?bb meglátogatott az irodámban, és közölte, mégis javasolja a kilencezer dolláros tétel kedvez? elbírálását.?
Ez az adófelügyel? a legközönségesebb emberi gyarlóságok egyikére adott példát. Fontossági érzésre volt szüksége, és amíg Parsons vitatkozott vele, ezt az érzést a hangos tekintélyérvényesítés adta meg. Amint azonban Parsons elismerte fontosságát, és abbahagyta a vitát, s?t módot adott neki saját énjének kibontakoztatására is, megért? és szívélyes emberré vált. Buddha így szólt: ?A gy?löletnek sohasem a gy?lölet, hanem a szeretet vet véget? ? a félreértésnek pedig sohasem a vitatkozás, hanem a tapintat, a diplomácia, a békítés és belátás, amellyel átlátjuk a másik szempontjait is.
Egy ismert közgazdasági kiadvány, a Bites and Pieces egyik cikke a következ?, megfontolásra érdemes javaslatokkal él a viták és érvelések tárgyában: ?Üdvözöljük az eltér? véleményt! Emlékezzünk a régi mondásra: Amikor két fél mindenben egyetért, az egyikük felesleges.? Ha felmerül olyan kérdés, amelyre nem is gondoltunk, legyünk hálásak, amiért felhívták rá a figyelmünket. Talán épp ez az eltér? vélemény vagy új szempont ment meg minket attól, hogy kés?bb súlyos hibát kövessünk el.
Ne higgy az els? benyomásnak! Egy olyan szituációban, amely az ellenkezésünket váltja ki, az els? természetes reakciónk a védekezés. Legyünk óvatosak! Maradjunk inkább csendben, ügyeljünk az els? reakciónkra. Ez nagyobb kárunkra lehet, mint el?nyünkre. ?rizzük meg a nyugalmunkat! Ne feledjük, valakit aszerint lehet megítélni, hogy mit?l lesz vagy nem lesz dühös. El?ször hallgassuk meg a másikat! Adjunk lehet?séget a másiknak, hogy elmondhassa véleményét. Ne szakítsuk félbe! Ne védekezzünk, ne támadjuk le; mindez csak korlátot emel közénk. Próbáljuk inkább a megértés hídját építgetni.
Keressük az egyetértés fonalát! A vitapartner meghallgatása után el?ször azokkal a kérdésekkel foglalkozzunk, amelyekben egyetértés van köztünk. Legyünk ?szinték! Keressük azokat a pontokat, ahol elismerhetjük a hibánkat és mondjuk meg. Kérjünk elnézést a hibáinkért. Ez visszafogja vitapartnerünket, és csökkenti vitastílusunk védekez? jellegét. Ígérjük meg, hogy átgondoljuk és gondosan tanulmányozni fogjuk a másik fél szavait! És tartsuk is be. A másik félnek talán igaza van. Ezen a ponton még sokkal könnyebb elfogadni az ? nézeteit, mert kés?bb már olyan helyzet állhat el?, amelyben a fejünkhöz vághatják, hogy megpróbáltak mindent, de nem hallgattunk rájuk.
Köszönjük meg az irántunk tanúsított érdekl?dést! Aki veszi a fáradságot, hogy vitát kezdeményezzen, azt ugyanúgy érdekli a szóban forgó téma, mint minket. Tekintsünk rá úgy, mint aki segíteni akart, és ellenfélb?l könnyen baráttá szelídíthetjük.
Miel?tt cselekednénk, adjunk magunknak is és a másik félnek is id?t a probléma áttekintésére! Javasoljunk új id?pontot a tisztázatlan kérdések újbóli megvitatására. Készüljünk fel erre a találkozásra; tegyük fel magunknak el?re a lényegi kérdéseket:
Egy híres tenorista, Jan Peerce, majd ötvenéves házasság után mondta: ?A feleségem és én nagyon régen kötöttük meg az egyezséget, és be is tartottuk, akármilyen dühösek is voltunk néha egymásra. Amikor az egyik kiabál, a másiknak csendben kell maradnia, mert amikor ketten kiabálnak, akkor megsz?nik a kommunikáció, csak nagy zaj van és vibrál a leveg?.?
Dale Carnegie alapelv:
?VITÁT CSAK EGY MÓDON NYERHETSZ ? HA ELKERÜLÖD
??????