Hatalmas ellentétek: egy komor férfi sötét öltönyben és disznósapkában, egy gyönyörű nő pedig gyapjú ruhában és hozzá illő kalappal. A férfi egy hatalmas tudományos-kutató létesítményben tölti a mindennapjait Új-Mexikóban; míg a nő egy fluoreszkáló rózsaszínű medencés villában. J. Robert Oppenheimer (akit Cillian Murphy ír színész alakít) azzal tölti napjait, hogy Amerika legkiválóbb tudományos kutatóival egy atombomba megalkotásán dolgozik, addig Barbie (Margot Robbie) a tökéletes életet éli és véletlenül sem gondolkozik azon, hogy van-e élet a halál után.
Míg az "Oppenheimer" egy olyan film, ami feltárja a fizikus aggodalmait az atombomba borzalmas pusztító erejével kapcsolatban; addig a Barbie egy valódi "dopamin-generátor", egy csodás álomvilág, amit még Weird Barbie, a leharcolt és rosszul kezelt baba kérdései sem tudnak megingatni.
De hogy jön mindez a Dale Carnegie-hez meg a képzésekhez? Hát úgy, hogy Oppenheimer és Barbie két teljesen különböző archetípusa a mai vezetőknek. Egyik sem jó vagy rossz, mindkettőnek vannak előnyei és hátárnyai is. Ebben a cikkben arra vállalkoztunk, hogy röviden összeszedjük ezeket.
Oppenheimer – a maximalista
Tök jó dolog, ha valaki a legjobbat akarja kihozni magából (meg persze másokból is), de még jobb, ha mindezt a realitás talaján maradva teszi. Nem mindegy ugyanis, hogy a lehetetlent várod-e el a kollégáidtól, órákig javítgatsz-e egy e-mailt vagy reálisan látod a feladatokat. Hányszor hallottuk már azt a mondatot dicsekvően, hogy: "Kicsit maximalista vagyok"…és elvégre ki ne akarna felvenni valakit, aki a tökéletességre törekszik?
A válasz az, hogy csak az, aki nem olvasta a cikket! Egyre több kutatás utal ugyanis arra, hogy a perfekcionizmus nem feltétlenül egy olyan szakmai tulajdonság, amit hirdetni kellene, sőt valójában negatívan befolyásolhatja a munkahelyi környezetet, elidegenítheti a kollégákat, és megnehezítheti az együttműködést másokkal. A maximalisták messze nem a legideálisabb, vagy akár a legkedveltebb munkatársak: „Ha a kollégák választhatnának, hogy egy perfekcionista vagy egy nem perfekcionista vezetővel dolgozzanak együtt, valószínű, hogy az utóbbit részesítenék előnyben, vagyis azt a személyt, aki reális elvárásokat támaszt önmagával és a csapattal szemben is.” Ennél persze árnyaltabb a kép, ugyanis a legtöbb kutató azért egyetért abban, hogy a perfekcionizmusnak legalább három formája létezik, és nem mindegyik befolyásolja negatívan a csapatdinamikát. Az első az "önorientált maximalista", aki csak magának állít nagyon magas követelményeket; a második a "társadalmilag maximalista", aki úgy véli, hogy mások elfogadása a saját tökéletességétől függ; a harmadik pedig a "másokkal szembeni maximalista", aki hibátlanságot vár el a környezetétől is!
Ez utóbbitól érdemes óvakodni ők azok ugyanis, akik minden erejükkel egy feladatra vetik magukat és közben egyáltalán nem veszik észre hány embert bántanak meg maguk körül vagy mennyire elhidegülnek mindenkitől! Ha magadra ismertél a leírásból ne keseredj el, hiszen tudod… senki nem tökéletes!
Barbie – a szociálisan érzékeny
A Barbie-típus ennek mondhatni szöges ellentéte. Ő az, aki a beosztottak jól-létére is koncentrál a feladatok mellett és a coaching típusú vezetést valósítja meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek elvárások vagy, hogy ne lenne szigorú. Tisztában van vele, hogy a szigorú, de kiszámítható főnök sokkal jobb, mint az engedékeny. Az engedékeny főnöknél ugyanis egyszerűen nincs rend, mindenki azt csinál, amit akar, és ez összességében inkább válik a csapat hátrányára, mint előnyére. Attól azonban, hogy megköveteli a határidők betartását, a pontosságot és a rendet, még odafigyel az alkalmazottai lelki életére. Észreveszi, ha valamilyen külső probléma miatt alulteljesít egy dolgozó, és megpróbál vele beszélni, esetleg még segíteni is. Általában nyíltan kommunikál a célokról vagy az ötleteiről, ezzel pedig a beosztottakat is a kreativitásra ösztönzi. Nyilván ennek a vezetési stílusnak is megvannak a hátrányai a pozitív szociális környezet kialakítására való törekvések ugyanis a feladatorientált megközelítést igénylő helyzetekben nehézségbe ütközhetnek.
Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor most melyik vezetési stílus a jó? A tapasztalat azt mutatja, hogy a hatékony vezetéshez legtöbbször a különböző stílusok kombinációjára van szükség, a helyzettől függően. Mi úgy gondoljuk, hogy a jó vezető képes megteremetni az egyensúlyt a feladat és a csapat igényei között, miközben egészséges módon fenntartja az optimumot: eléri a célokat, de törődik a csapattagok érzelmi jólétével is! De ezt hogyan lehet összeegyeztetni? Na ezt tanulhatod meg a Dale Carnegie Vezetői Mesterkurzuson! Szóval hajrá! ;)