A leggyümölcsöz?bb tárgyalások mind egy célra irányulnak: a lehet? legjobb megoldásra mindenki számára. Mindnyájan azt akarjuk, hogy megkapjuk azt, amire szükségünk van. A tárgyalás akkor válik ellenségessé, ha az egyik fél túlzottan a ?gy?zelemre? összpontosít.
Ezért vezet?ként ki kell tennünk magunkért és jól kell kamatoztatnunk az emberi kapcsolatok terén szerzett jártasságunkat, valahányszor tárgyalóasztalhoz ülünk.
Ez annyit jelent, hogy ? legyen szó munkatársról, ügyfélr?l, beszállítóról ? jól és módszeresen oda kell figyelnünk tárgyalópartnerünkre, és meg kell próbálnunk ?szintén a másik fél szemszögéb?l nézni a dolgokat.
? Légy lelkes!
? Kamatoztasd jártasságodat az emberi kapcsolatok terén.
? A logikádat használd, ne az érzelmeidet.
? Tudatosan figyelj a testbeszédedre.
? Meggy?z? légy, ne manipulálni akarj.
? ?rizd meg a fedhetetlenséget.
Ha a bizalom és a megbecsülés légkörében tárgyalunk, növekszik annak esélye, hogy megbeszélésünk sikeres lesz.
A következ? történet jól szemlélteti, hogy a hatékony odafigyelés és az emberi kapcsolatokban szerzett jártasság mekkora változást hozhat eredményeinkben.
Egy napon egy meglehet?sen hétköznapi külsej? pár sétált be a Harvard Egyetem rektori irodájába, amely az USA egyik legtekintélyesebb egyeteme.
Amikor a portához értek, megmondták a recepciós pultnál lév? hölgynek, hogy a rektort szeretnék látni. Nem volt egyeztetett id?pontjuk, de elmondták a rektor asszisztensének, hogy elhunyt fiuk a Harvadra járt. Látogatásuk célja az volt, hogy a fiuknak valamilyen emléket állítsanak az egyetem területén.
Az asszisztens közölte a házaspárral, hogy az elnök túlságosan elfoglalt, és ezért nem fogadhatja ?ket. ?k azonban meg akarták várni. És csak vártak és vártak. Végül, körülbelül két órával kés?bb a rektor vonakodva beleegyezett, hogy fogadja ?ket.
Miel?tt szóhoz hagyta volna jutni a szül?ket, a rektor elmondta, hogy az egyetem nem engedélyezi számukra egy emlékm? felállítását. A házaspár közölte vele, hogy ?k nem is szobrot akarnak emelni, hanem egy egész épületet.
A rektor kételkedett benne, hogy a szül?k megengedhetnek magunknak egy ilyen fény?z? ?emlékm?vet?, és némileg arrogáns hangnemben felvilágosította a párt az ajánlatukkal járó magas költségekr?l.
Az anya, akinek kedvét szegte a rektor hozzáállása, így felelt: ?Mindössze ennyibe kerül?? Férjével együtt felálltak, kezet ráztak a rektorral, és elhagyták az irodát.
Ezen a ponton úgy döntöttek, felépítik a saját épületüket, amely végül is a saját külön egyetemük lett.
Ma a kaliforniai Stanford Egyetem az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb iskolája. Az apa, Leland Stanford vasúti iparmágnás, szenátor, kés?bb Kalifornia kormányzója volt. Tifuszban elhunyt egyetlen fiának, Leland Stanford, Jr.-nak az emlékére hozta létre a gyermeke nevét visel? intézményt.
Mennyire más lett volna az ügy kimenetele, ha a rektornak kell? jártassága lett volna az emberi kapcsolatokban? Mi történt volna, ha barátságos modorban kezdi a beszélgetést? Mi történt volna, ha a szül?k szemszögéb?l nézte volna a dolgokat, és megért?en állt volna a vágyaikhoz?
És legf?képp mi történt volna, ha egyenes kérdéseket tett volna fel, figyelmesen meghallgatta volna a választ, és a házaspárra hagyta volna a beszéd nagy részét?
A lényeg az, hogy ha a saját néz?pontunkból tárgyalunk, nehéz megteremteni bármiféle közös alapot ? a mindkét fél számára el?nyös megoldásokról nem is beszélve.