builderall


Ott nevelkedtem (Dale Carnegie) Missouriban, Jesse James ?birodalma? határán, és gyakran meglátogattam a Kearney melletti James-tanyát, ahol az öreg fia ma is él. Felesége mesélt nekem az apósáról, aki vonatokat és bankokat rabolt ki, aztán a pénzt a szomszéd gazdáknak adta, hogy fizessék ki a jelzálogkölcsöneiket.


Jesse James szíve mélyén valószín?leg éppúgy idealistának tartotta magát, mint két nemzedékkel kés?bb Schultz, a ?holland?; ?kétpisztolyos? Crowley és Al Capone.



Tény az, hogy mindenki ? még az is, akit a tükörben látunk ? igen jó véleménnyel van magáról, és örül, ha saját mércéjével mérve jónak, önzetlennek találhatja magát.


J. Pierpont Morgan megfigyelte, hogy minden embernek rendszerint két oka van bármely cselekedetére: az egyik jól hangzik ? a másik igaz.


Az ember magának bevallja az igazit. De minthogy a szívünk mélyén valamennyien idealisták vagyunk, szívesen gondolunk arra, amelyik jól hangzik.


Ha tehát meg akarod változtatni az embereket, hivatkozz a nemesebb indítékokra!


Vajon túl eszményi-e ez ahhoz, hogy az üzleti életben is hasznát vehessük?



Nézzük meg példaként Hamilton J. Farrell esetét. Volt egy elégedetlen bérl?je, aki elköltözéssel fenyeget?zött. Szerz?désük még négy hónapig érvényes volt, havi ötvenöt dolláros bérösszeggel; az illet? azonban mégis felmondott azzal, hogy haladéktalanul elköltözik, a megállapodásra való tekintet nélkül.


A továbbiakat Farrell így mesélte el az egyik Dale Carnegie tanfolyamon:


?Egész télen át, tehát az év legköltségesebb részében ott laktak ezek az emberek és tudtam, nehéz lesz a lakást kiadnom ?sz el?tt. Már szinte láttam, hogy kétszázhúsz dollárt kivesznek a kezemb?l ? és bizony, elöntött a düh.



Azel?tt biztosan berontottam volna a lakóhoz, és azt mondtam volna neki, hogy olvassa el újból a szerz?dést. Közöltem volna vele, hogyha elköltözik, a bérösszeg hátralev? része azonnal esedékessé válik ? és jogaimnak nemcsak tudok, de érvényt is fogok szerezni.


De sem rá nem támadtam, sem jelenetet nem rendeztem, hanem más harcmódhoz folyamodtam. Ilyenformán kezdtem a beszélgetést:


»Kedves uram, megértettem elhatározását, de mégsem hiszem, hogy el akar költözni. Az üzleti életben töltött éveim megtanítottak egy-két dologra az emberi természettel kapcsolatban, és önt a megbízható üzletfelek közé soroltam.


Annyira megbízom önben, hogy hagyja függ?ben az elhatározását néhány napig, majd gondolja meg újból. Ha elsejéig, amikor a lakbér esedékes, azzal jön vissza, hogy mégis el akar költözni, az elhatározását véglegesnek tekintem.


Nem gördítek akadályt a távozása elé, és bevallom magamnak, hogy rosszul ítéltem meg önt. De bízom benne, hogy állja a szavát, és megtartjuk a megállapodást. Végtére is vagy emberek vagyunk, vagy majmok ? és rendszerint rajtunk múlik a választás!«



Nos, amikor jött az elseje, ez az úr személyesen fizette ki a lakbért és közölte, hogy megbeszélte a dolgot a feleségével, és maradnak. Arra a következtetésre jutottak, hogy az az egyetlen becsületes megoldás, ha betartják a megállapodást.?


Az ifjabb John D. Rockefeller egyszer rá akarta venni az újságírókat, hogy ne készítsenek több fényképet a gyermekeir?l. ? is a nemesebb indítékra hivatkozott. Nem azt mondta tehát:


?Én nem akarom a képeiket közöltetni többé?, hanem ?Uraim, tudják, hogy van ez. Maguknak is vannak gyerekeik ? és tudják, mennyire nem tesz jót nekik, ha túl sokat szerepelnek a nyilvánosság el?tt.?



Cyrus H. K. Curtis szegény fiúként kezdte üstökösszer? pályafutását, végül aztán a Saturday Evening Post és a Ladies Home Journal milliomos tulajdonosa lett.


Kiadói pályája elején nem tudott annyi tiszteletdíjat fizetni, mint a többi folyóirat. Els?rend? írók cikkeit sem tudta pénzzel megfizetni, így aztán nemesebb indítékokra hivatkozott: rábírta például Louisa May Alcottot is, amikor hírnevének a tet?pontján volt, hogy dolgozzék neki ? mégpedig úgy, hogy felajánlott egy százdolláros csekket nem neki, hanem az írón? által pártfogolt egyik jótékonysági intézménynek.



James L. Thomas, az egyik volt Dale Carnegie hallgató mesélte el a következ? történetet:


?Egy bizonyos autójavító vállalat hat vev?je megtagadta a küldött számlák kiegyenlítését. Nem az egész számla ellen volt kifogásuk, hanem egyik vagy másik tétel ellen, bár annak idején írásban elismerték, hogy a vállalat a munkát rendesen elvégezte.


A vállalat tehát tudta, hogy igaza van ? és ezt meg is mondta nekik? Ez volt az els? hiba.


Aztán a vállalat a következ? lépéseket tette:


1. Felkeresték mindegyik vev?t, és nyersen bejelentették, hogy a régóta esedékes tartozásért jöttek.


2. Nagyon határozottan közölték, hogy a vállalatnak feltétlenül és minden körülmények között igaza van; ennél fogva a vev? feltétlenül és minden körülmények között téved.


3. A vev?k értésére adták azt is, hogy ?k, a vállalat emberei sokkal jobban értenek az autókhoz, mint bármelyik vev?jük. Mire jó tehát a vitatkozás?


4. Eredmény: hosszadalmas és eredménytelen vita. Vajon jobb belátásra térítette-e a vev?ket ez az eljárás, és kifizették-e a számlát? Természetesen nem.



Így álltak az ügyek, és a folyószámlaosztály igazgatója már ügyvédi felszólítások kiküldésére gondolt, amikor szerencsére a vezérigazgató is tudomást szerzett a dologról.


El?ször is megvizsgálta ezeknek az ügyfeleknek a korábbi rendeléseit, és arra a felfedezésre jutott, hogy valamennyien rögtön kifizették számláikat. Valami tehát nem volt itt rendben ? valami egyáltalán nem volt rendben a behajtás módja körül.



Ezért a vezérigazgató behívatta James L. Thomast, és megbízta azzal, hogy hajtsa be a »behajthatatlan« követeléseket. Thomas, a saját elmondása szerint a következ? lépéseket tette:


1. Az én látogatásom célja is az volt mindegyik vev?nél, hogy kifizettessek egy régóta esedékes számlát, amelyr?l határozottan tudtuk, hogy helyes. Én azonban egyetlen szót sem szóltam err?l. Ehelyett megmagyaráztam, hogy az a feladatom: állapítsam meg, mit tett helytelenül, vagy mit nem tett meg a vállalat.


2. Mindegyikük értésére adtam, hogy nem is alkotok véleményt magamnak, amíg nem ismerem az ? álláspontjukat. Azt is megmondtam, hogy a vállalat egyáltalán nem hiszi magát csalhatatlannak.


3. Kijelentettem, hogy engem els?sorban az ? kocsija érdekel, és tudom, hogy sokkal jobban ismeri a saját autóját, mint bárki más a világon ? ezen a ponton ? a szaktekintély.


4. Engedtem beszélni, és közben olyan érdekl?dést, olyan megértést tanúsítottam iránta, amilyet óhajtott ? és el is várt t?lem.


5. Végül, amikor a vev? már józanul gondolkodott a kérdésr?l, az egész ügyet becsületes megítélésére bíztam. Hivatkoztam a nemesebb indítékokra. El?ször is mondtam ? szeretném, ha tudná, nekem is az az érzésem: itt valami hiba történt. Egyik emberünk kényelmetlenséget, bosszúságot és izgalmat okozott önnek. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.



Sajnálom a dolgot, és mint a vállalat képvisel?je, bocsánatot kérek. Ahogy az ön elbeszélését meghallgattam, meg kellett állapítanom, hogy ön becsületes és türelmes.


Éppen ezért egy nagy szívességre szeretném megkérni, ugyanis ebben a dologban az öné a döntés joga. Itt van ez a bizonyos számla, éppoly nyugodtan bízom önre, hogy tetszése szerint egyenlítse ki, mint amilyen nyugodtan a saját cégem elnökére bíznám.


Cselekedjék legjobb belátása szerint, ahogy kívánja, úgy lesz.


Nos, kiegyenlítették-e a vev?k a számlát?


De ki ám, mégpedig szívesen. A számlák 15 dollártól 400 dollárig terjed? összegekr?l szóltak, vajon kihasználta-e valamelyik vev? azt az ajánlatot, amelyet tettem?


Igen, egyikük kihasználta: a vitatott tételb?l egyetlen centet sem volt hajlandó megfizetni; a többi öt azonban levonás nélkül fizetett.


A történet csattanója pedig az, hogy a következ? két év során mind a hat vev?nek új kocsit tudtunk eladni. A tapasztalat megtanított arra, hogyha egy vev?r?l semmiféle megbízható tájékoztatást nem lehet szerezni, az egyetlen egészséges álláspont annak feltevése, hogy az illet? ?szinte, becsületes, igazságszeret?, és szívesen fizet, ha meg van gy?z?dve arról, hogy az elszámolás helyes.


???


Más szóval és világosabban: az emberek általában becsületesek, és szeretnek eleget tenni kötelezettségeiknek. E szabály alól aránylag kevés a kivétel, és meggy?z?désem szerint még az olyan ember is, aki hajlamos a másik becsapására, a legtöbb esetben kedvez?en reagál, ha az ember érezteti vele, hogy becsületesnek és tisztességesnek tartja.?


Dale Carnegie alapelv:

ÉPÍTS A NEMESEBB ÉRZELMEKRE!