A kommunikáció az életünk minden területén fontos. Nem lehetünk igazán sikeresek sem a munkánkban sem a magánéletünkben, ha problémát jelent az, hogy megfelel?en tudjuk prezentálni a gondolatainkat.
Egy multinacionális vállalat egyik nagy részlegének vezet?je a teljesítményértékelésnek szentelt megbeszélést tartott. Minden egyes fels?vezet?nek értékelnie kellett a csoportjában dolgozó személyeket és javaslatot tenni arra, hogy ki lehet alkalmas el?léptetésre. Bár minden csoportban voltak n?k, egyikük sem lett el?léptetésre felterjesztve. A vezet?k egybehangzóan azt az indokot hozták fel a döntésük magyarázataként, hogy egyik n?nek sincs meg a megfelel? önbizalma egy magasabb pozíció betöltéséhez. A fels?vezet? értetlenül állt a helyzet el?tt, nehezére esett elhinni, hogy ilyen sok tehetséges n? közül mindegyik önbizalomhiányban szenved.
Biztosak lehetünk benne, hogy ez nem fedte a valóságot. Gondoljunk csak arra, hogy milyen sok n? hagy ott nagyvállalatokat azért, hogy önálló vállalkozásokat indítsanak. Ha ahhoz van elég bátorságuk és biztosak annyira magukban, hogy egy ilyen kockázatos szakmai döntést meghozzanak, akkor biztosan ahhoz is lenne, hogy egy magasabb pozíciót betöltsenek. Akkor viszont mi lehet az oka annak, hogy ilyen képet sikerül alkotniuk magukról? A kérdés nyitja a kommunikációban rejlik. Ugyanis a vezet?k abból sz?rik le, hogy egy alkalmazott mennyire magabiztos, hogy az hogyan prezentálja önmagát. Ez pedig els?sorban beszéd formájában történik. Tehát a n?ket vélhet?en az szabotálja a szakmai el?menetelükben, hogy a kommunikcáiójuk nem eléggé meggy?z?, nem sugárzik bel?lük a magabiztosság. Ez pedig rávilágít egy nagyon fontos dologra; nem elég ha szakmailag felkészült és rátermett vagy, sok esetben fontosabb, hogy ezt mennyire vagy képes átadni.
Egy nagyvállalat vezérigazgatója elmondta, hogy gyakran öt perc alatt kell döntést hoznia olyan ügyekben, amelyeken mások talán öt hónapig dolgoztak. Azt mondta, a következ? szabályt alkalmazza: ha a javaslatot tev? személy magabiztosnak t?nik, a vezérigazgató jóváhagyja azt. Ha nem, akkor nemet mond. Ez ésszer? megközelítésnek t?nhet. De valójában ebben az esetben a vezérigazgató a saját benyomásai alapján hoz ítéletet. ? nyilvánvalóan azt hiszi, hogy tudja, milyen a magabiztos ember hangja, beszédstílusa. Viszont ami egyes emberek esetében lehet, hogy tökéletesen helyes megállapítás, az mások esetében lehet, teljes mértékben téves.
A kommunikáció sajnos nem olyan egyszer?, hogy elég kimondanunk azt amit gondolunk. Az, hogy te mit mondasz és hogyan mondod azt el, jelenthet teljesen mást a hallgató félnek, mint amit te valójában ez alatt értettél. Mert ez személyenként is eltér?, mivel a nyelvhasználat tanult szociális viselkedés: A kulturális tapasztalatok mélyen befolyásolják, hogyan beszélünk és hallgatunk. Bár azt gondolhatjuk, hogy teljesen természetes, hogy kimondunk valamit és ezt mindenki érteni is fogja, de valójában teljesen félre is érthetnek, ha nem az ?? nyelvükön? szólalunk meg. Szerencsére vannak olyan alap támpontok, amiket alkalmazva mindenki számára befogatható, érthet? kommunikációs stílusra tehetünk szert. A Dale Carnegie-nél kommunikációs képzéseink olyan technikákat, alapelveket és jól használható ismereteket adnak, amik elsajátításával bármilyen közegben sikerülhet célbajuttatnod az üzeneteidet. Így pedig azt fogják meghallani amit te mondani akarsz - nem pedig azt amit ?k lesz?rtek bel?le.
?1974 óta kutatom a nyelvi stílusnak a beszélgetésekre és az emberi kapcsolatokra gyakorolt hatását. Az elmúlt négy évben ezt a kutatást kiterjesztettem a munkahelyre is, ahol megfigyeltem, hogy a gyermekkorban elsajátított beszédstílus hogyan befolyásolja a kompetencia és a bizalom megítélését, valamint azt, hogy kit hallgatnak meg, ki kap elismerést, és mit végeznek el.? - Mondja Deborah Tannen.
Valószín?leg joggal volt szkeptikus az a részlegvezet?, aki megdöbbenve hallotta, hogy a szervezetében az összes tehetséges n?nek problémája van az önbizalmával. A fels?vezet?k a saját nyelvi normáik alapján ítélték meg a csoportjukban lév? n?ket, de a n?k - akik más kultúrában n?ttek fel - gyakran más beszédstílust tanultak, mint a férfiak. Ami miatt kevésbé t?nhetnek kompetensnek és magabiztosnak, mint amilyenek valójában.
A férfiak és a n?k esetében eltér? lehet az a nyelvi stílus, amit használnak. Ami egy adott nyelvet beszél? férfiak többsége számára természetes, az bizonyos esetekben eltér attól, ami a n?k többsége számára természetes. Ez azért van, mert a beszédmódokat gyerekként, feln?ve tanuljuk meg, különösen a kortársaktól, és a gyerekek általában más, azonos nem? gyerekekkel játszanak. Az amerikai gyerekeket játék közben megfigyel? szociológusok, antropológusok és pszichológusok kutatásai azt mutatták, hogy bár a lányok és a fiúk egyaránt megtalálják a kapcsolatteremtés és a státuszról való tárgyalás módjait, a lányok inkább olyan társalgási rituálékat tanulnak, amelyek a kapcsolatteremtés dimenziójára összpontosítanak, míg a fiúk inkább a státusz dimenziójára összpontosító rituálékat alkalmaznak.
A lányok általában kis csoportokban, vagy kifejezetten csak a legjobb barátn?jükkel játszanak, és sok id?t töltenek beszélgetéssel. Megbeszélik, hogy mennyire közel állnak egymáshoz; például az a lány, akinek elmondod a titkaidat, a legjobb barátod lesz. A lányok megtanulják lekicsinyíteni azokat a dolgokat, amelyekben egyikük jobb, mint a másik, és hangsúlyozni azokat a dolgokat, amelyekben egyformák. A legtöbb lány már gyermekkorától kezdve megtanulja, hogy ha túlságosan magabiztosnak t?nik, akkor nem lesz népszer? a társai körében. A lányok könnyen kiközösítik azt a lányt, aki felhívja a figyelmet saját fels?bbrend?ségére. Azt a kritikát kapja, hogy "valakinek hiszi magát", azt a lányt pedig, aki megmondja másoknak, hogy mit tegyenek, "f?nökösköd?nek" nevezik. Így a lányok megtanulnak úgy beszélni, hogy saját és mások igényeit egyensúlyba hozzák.
A fiúk hajlamosak egészen másképp játszani. Általában nagyobb csoportokban játszanak, amelyekbe több fiú is bekerülhet, de nem mindenkit kezelnek egyenl? félként. A csoportjukban magas státuszú fiúktól elvárják, hogy inkább hangsúlyozzák, mintsem kisebbítsék a státuszukat. Általában egy vagy több fiút tekintenek vezet?nek vagy vezet?knek. A fiúk nem vádolják egymást azzal, hogy f?nökösködnek, mert a vezet?t?l elvárják, hogy megmondja az alacsonyabb státuszú fiúknak, mit kell tenniük. A fiúk megtanulják, hogyan használják a nyelvet a csoporton belüli státuszuk kommunikálására. Az, hogy másoknak utasításokat adnak, a magas státuszú szerep megszerzésének és megtartásának egyik módja.
??Ez nem jelenti azt, hogy minden fiú és lány így n? fel, vagy hogy minden fiú és lány jól érzi magát ezekben a csoportokban. Az sem biztos hogy egyformán sikeresen tudnak ezeken a normákon belül tárgyalni. De mégis legtöbbször ezek a gyermekkori játszócsoportok azok, ahol a fiúk és a lányok megtanulják a társalgási stílusukat. Ebb?l a szemszögb?l nézve pedig különböz? világokban n?nek fel. Ennek eredménye az, hogy a n?k és a férfiak általában más-más szokás szerint mondják el, amit gondolnak.
Az Egyesült Államok vállalatainál végzett kutatások azt mutatják, hogy a gyermekkorban tanult mintákat visszük tovább a munkahelyre. Az pedig könnyen belátható, hogy ami egy gyermeki közegben jól m?ködött az valószín?leg nem fog m?ködni üzleti környezetben. Ez hatványozottan igaz akkor, ha vezet? beosztásban dolgozol, vagy vezet? beosztásban szeretnél dolgozni.
Olyan világban élünk ahol az információ az egyik legnagyobb érték, és az információ átadásának képessége az egyik legfontosabb készség. A Dale Carnegie Kommunikációs Mesterkurzusain profi trénerek segítenek, hogy elsajátítsd az érdekérvényesít?, magabiztos fogalmazásmód technikáit, amivel növelni tudod a szakmai befolyásodat és hitelességedet.