Vezet?ként nap mint nap kommunikációs és hozzáállásbeli kihívásokkal szembesülünk munkatársainknál. Ezek közül is talán a leginkább fejfájást okozó helyzet, amikor változtatni szeretnénk mások viselkedésén, hozzáállásán és egy cselekvésre akarunk rávenni valakit.
Kommunikációs tréningünkön is ennek a témakörnek szenteljük a legnagyobb figyelmet, hiszen ha belegondolsz, a sikered az emberekkel való bánásmódon múlik.
Hoztunk most Neked 6 történetet, amelyekb?l inspirációt és ötleteket kaphatsz, hogyan használd ezt a Dale Carnegie alapelvet a saját üzleti és magánéleti környezetedben!
1915-ben Amerika népe megrendülten nézte, mint mészárolják egymást már egy éve Európa népei, olyan mértékben, amilyenr?l az emberiség véres történelme során még csak nem is álmodott senki. Lehet-e békét kötni? Senki sem tudta. Woodrow Wilson azonban elhatározta, hogy megkísérli. Személyes megbízottat, békekövetet akart Európába küldeni, hogy tanácskozzék a hadvisel?k vezet?ivel.
William Jennings Bryan külügyminiszter, a béke barátja szívesen ment volna. Óriási szolgálatot tehetett volna a világnak, és ezzel megörökíthette volna a nevét. Wilson azonban mást nevezett ki: bizalmas barátját, House ezredest, és azzal is megbízta, ? maga adja Bryan tudtára a rossz hírt, anélkül, hogy megbántaná.
House ezredes ezt jegyezte fel naplójában:
?Bryan határozottan elkedvetlenedett, amikor meghallotta, hogy nekem kell békeküldöttként Európába mennem. Mint mondta, azt tervezte, hogy maga végzi ezt a feladatot? Azt válaszoltam, az elnök véleménye szerint vigyáznunk kell arra, hogy ennek a küldetésnek semmiféle hivatalos látszata ne legyen; ha pedig ?, Bryan menne, ez igen nagy felt?nést keltene, és az emberek találgatásokba bocsátkoznának??
Látod a közlés módját? House tulajdonképpen azt mondta, hogy Bryan túlságosan fontos erre a feladatra ? és Bryan meg volt elégedve. Az okos és ügyes House ezredes tehát az emberi kapcsolatok egyik fontos szabályát alkalmazta: Úgy bánj az emberekkel, hogy boldogan megtegyék, amit kívánsz!
Nem csak diplomaták és államférfiak alkalmazzák ezt az elvet. Dale O. Ferrier, az Indiana állambeli Fort Wayne-b?l például ezzel a módszerrel vette rá egyik kisfiát arra, hogy szívesen végezze el a számára kijelölt házimunkát.
Így mesélte:
?Jeff egyik feladata az volt, hogy úgy szedje fel a fa alól a körtét, hogy a füvet nyíró kertésznek ne kelljen lehajolgatnia. Nem rajongott a feladatért, és csak ímmel-ámmal végezte, amiért is nagyon sok gyümölcs ott maradt, és végül csak a kertész szedegette f?nyírás közben a körtét. Nem akartam veszekedést a dologból, ezért azt mondtam neki: »Jeff, üzletet ajánlok. Egy kis kosár körtéért egy dollárt kapsz. De este annyi dollárt veszek vissza, ahány körtét találok a f?ben. Mi a véleményed?
Képzelheted az eredményt. Nemcsak felszedte az összeset, de rajta kellett tartanom a szememet, nehogy a fáról is leszedjen néhányat ? kipótolandó a hiányzókat.?
Dale Carnegie ismert valakit, akinek sok el?adói meghívást kellett visszautasítania, még ha barátoktól vagy olyanoktól jön is, akiknek le van kötelezve; de olyan ügyesen csinálja, hogy a másik legalább a visszautasítás módjával elégedett.
Hogy csinálja? Nem azt magyarázza el, hogy mennyire el van foglalva, stb. Nem. Megköszöni a meghívást, kimenti magát, és azonnal másik el?adót ajánl. Más szóval: nem ad id?t a visszautasítottnak arra, hogy megsért?djön. Rögtön másik el?adót kell választania.
Gunter Schmidt, aki németországi tanfolyamunkon vett részt, mesélte, hogy az egyik élelmiszerbolti alkalmazottja nem ragasztotta ki rendesen a polcokon a különféle árucikkek árát. Ebb?l zavar keletkezett és panaszkodtak a vásárlók. A fegyelmezés azonban mit sem használt a hölgynek.
Végül Schmidt úr behívta ?t az irodájába és tájékoztatta, hogy kinevezte Árcédula F?felel?snek, és ? fog felelni az egész bolt összes polcának pontos cédulázásáért. Címet és elismerést kapott, fontosnak érezhette magát; attól kezdve panasz nélkül dolgozott.
Gyerekes dolog? Lehet. Napóleonnak is ezt mondták, amikor megalapította a becsületrendet, kiosztott ezerötszáz kitüntetést a katonák között, és tizennyolc tábornokát ?Franciaország marsallja? címmel ruházta fel, csapatait pedig a ?Nagy hadsereg? névvel tüntette ki.
Napóleont bírálták, mert ?játékok?-at adott háborúban edzett veteránoknak; ? azonban így felelt: ?Az embereket játékszerek kormányozzák.?
A cím- és rangadományozásnak ez a módszere azonban nemcsak Napóleon esetében vált be; Neked is jó szolgálatot tehet.
Dale Carnegie egy hölgyismer?se például, Mrs. Gent, sokat bosszankodott néhány srác miatt, akik letaposták a pázsitját. Megpróbálkozott a dorgálással is, hízelgéssel is; egyik sem használt. Ekkor a banda legkomiszabb tagjának címet és hatalmat adott.
?Detektív?-vé nevezte ki, és megbízta, hogy tartson mindenkit távol az ? pázsitjától. Ez aztán segített. A detektív tüzet rakott a hátsó udvaron, vörös izzóra hevített egy vasrudat, és ezzel fenyegetett minden fiút, aki rá akart lépni a pázsitra.
A jó vezet?nek a következ? pontokat érdemes szem el?tt tartania, amikor változtatni akar mások viselkedésén vagy hozzállásán:
1. Légy ?szinte. Csak annyit ígérj, amennyit teljesíteni tudsz. Ne a saját el?nyeid tekintsd els?dlegesnek, hanem a másikét!
2. Pontosan tudd, mit akarsz megcsináltatni a másik emberrel.
3. Legyen empátiád! Kérdezd meg magadtól, mit is akar a másik valójában?
4. Tör?dj azzal, hogy a másiknak milyen el?nye származik abból, amire kérni fogod.
5. Igazítsd az el?nyöket a másik kívánalmaihoz!
6. Amikor kéréssel fordulsz valakihez, olyan formában tedd, amely érzékelteti a másikkal, hogy el?nye származik a dologból. Lehet így kurtán: ?John, holnap látogatóink jönnek, ki kell takarítanod a raktárhelyiséget. Söpörj ki, rakj rendet a polcokon és polírozd fel a pultot!?
Ugyanezt másféleképpen is kifejezhetjük: ?John, van itt valami, ami nem várhat. Ha kész van, nem kell többé fáradni vele. Holnap lesz néhány ügyfelünk, akik megnézik a készleteinket. Végigvezetném ?ket a raktárban, de pocsékul néz ki. Ha kisöpörnéd, rendet raknál a polcokon és felpolíroznád a pultot, jobb hatást keltenénk bennük, és akkor te is kiveheted a részed a cégr?l kialakított jó benyomás megformálásából.?
Örülni fog-e John a kapott feladatnak? Az azért túlzás, mindenesetre szívesebben csinálja meg, mintha egyszer?en utasítást kapott volna. Tegyük fel, hogy John ad arra, hogy milyen a raktár kinézete, és érdekelt a cég imázsának kialakításában ? még valószín?bb, hogy együttm?ködést tanúsít. És az sem mindegy, tudja-e vagy sem, hogy ezt a munkát is el kell végezni valakinek, és ha ? most megcsinálja, többé nem lesz rá gondja.
Naivitás azt hinni, hogy a fenti módszer mindig kedvez? fogadtatásra talál, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy ily módon könnyebben megváltoztatható a másik ember hozzáállása. És ha már tíz százalékkal n?tt a siker száma, akkor a vezet? máris tíz százalékkal hatékonyabb munkát végzett ? és ez a legf?bb el?ny.
Az emberek könnyebben megteszik, amit kérsz t?lük, ha ezt használod: Bánj úgy az emberekkel, hogy boldogan tegyék, amit kívánsz!