A probléma, hogy olyan akarj lenni, amilyen vagy ??si, mint a történelem, és egyetemes, mint az emberi élet?. - Állítja Dr. James Gordon Gilkey. Sok neurózisnak, pszichózisnak és gátlásnak éppen az a forrása, hogy nem olyan akarsz lenni, amilyen vagy.
Dale Carnegie egyszer megkérdezte Paul Boyntont, egy nagy olajtársaság akkori személyzeti vezet?jét, mi a legnagyobb hiba, amit az emberek elkövetnek, amikor állást keresnek. ? csak tudja: több, mint hatvanezer álláskeres?vel beszélt; írt egy könyvet is Hat módszer állást szerezni címen.
Ezt válaszolta: ?A legnagyobb hiba, ha nem önmagukat adják. Ahelyett, hogy ?szinték lennének, gyakran igyekeznek azokat a válaszokat adni, amikr?l azt hiszik, hogy neked tetszik.? De ez nem válik be, mert senkinek sincs szüksége hamis pénzre.
A híres William James olyan emberekr?l beszélt, akik soha nem találták meg önmagukat, mikor azt mondta, hogy az átlagember képességeinek csak tíz százalékát használja fel.
?Ahhoz képest, hogy mik lehetnénk, csak félig vagyunk ébren. Testi-lelki lehet?ségeinknek nagyon kicsiny részét hasznosítjuk. Általánosságban szólva az emberek b?ven képességeik határán belül élnek. Különböz? er?forrásaikat rendszeresen kihasználatlanul hagyják.?
Ne pazaroljunk hát egy pillanatot se arra, hogy szorongunk, mert nem olyanok vagyunk, mint mások. Te valami újdonság vagy ebben a világban. Az id? kezdete óta nem volt olyan egyén a Földön, mint te; nem is lesz soha az eljövend? korokban.
Dale Carnegie így írt ezzel kapcsolatban saját felismeréseir?l:
Meggy?z?déssel nyilatkozhatok arról, hogy az ember legyen önmaga, mert tudom, mir?l beszélek. Keser? és drága tapasztalatok árán tanultam meg. Amikor a missouri búzamez?kr?l el?ször New Yorkba érkeztem, beiratkoztam az Amerikai Színm?vészeti Akadémiára.
Színész szerettem volna lenni. Azt hittem, van egy remek ötletem, ami biztos sikert jelent, olyan egyszer?, olyan megbízható ötlet, hogy nem értettem, más ambiciózus fiatalok hogy nem fedezték már rég föl. Tanulmányozni fogom, mi a kor híres színészei ? John Drew, Walter Hampden, Otis Skinner ? sikereinek titka.
Aztán utánozni fogom mindegyik legsikeresebb vonását, és magamból mindannyiuk fényes, sikeres kombinációját alakítom ki.
Milyen ostoba ötlet! Milyen abszurd! Éveket pocsékoltam el az életemb?l másokat utánozva, miel?tt vastag missouri-i koponyámat megjárta, hogy önmagam kell legyek, mert nem lehetek senki más. Ennek a kétségbeejt? tapasztalatnak egy életre meg kellett volna értetnie velem ezt az igazságot. De nem így történt. Makacs voltam. Újra meg kellett tanulnom. Évekkel kés?bb belefogtam, reményem szerint, a legjobb szónoklattani könyvbe, amelyet üzletembereknek valaha írtak.
Ugyanaz a buta ötletem támadt az írással kapcsolatban, mint hajdan a színészettel: kölcsönveszem egy csomó más író ötletét, és egy könyvben összesítem ? és ebben a könyvben minden benne lesz. Több tucat szónoklattani munkát kölcsönöztem a könyvtárból, és egy évet szenteltem az ötletek összegezésének saját kéziratomban. De végül felismertem, hogy megint ostobán cselekszem. Amit mások gondolatait összezagyválva írtam, olyan mesterkélt volt, olyan unalmas, hogy egyetlen üzletember sem fogja soha átrágni magát rajta. Kidobtam hát a szemétkosárba egy év munkáját, és elölr?l kezdtem. Most viszont kijelentettem: ?Dale Carnegie leszel, minden hibájával és korlátjával. Nem lehetsz senki más.?
Felhagytam hát azzal, hogy mások összessége akarjak lenni, nekigyürk?ztem, és azt tettem, amivel kezdenem kellett volna: saját szónoki és tanári tapasztalataim, megfigyeléseim és meggy?z?déseim alapján írtam meg a könyvem.
Annak kell lenned, amivé tapasztalataid, környezeted és öröklött tulajdonságaid tettek. Jóban- rosszban saját kertecskédet kell m?velned. Jóban-rosszban saját kis hangszereden kell játszanod az élet zenekarában.
??????????????Emerson is megírta Önbizalom cím? esszéjében:
?Minden ember neveltetésében eljön az az id?, mikor meggy?z?dik róla, hogy az irigység tudatlanság; az utánzás öngyilkosság; hogy el kell fogadnia magát, akár tetszik neki, akár nem; hogy bár a széles világ tele van jósággal, egyetlen szem tápláló búzához sem jut, csak ha megdolgozik érte azon a földdarabon, amelyet m?velnie adatott.
A benne szunnyadó er? új a világban, és rajta kívül senki sem tudja, mire képes, és ? is csak akkor, ha megpróbálta.?
Ha olyan szellemi beállítottságot szeretnénk elérni, amely békéssé és nyugodttá teszi életünket, ez a szabály: