builderall




Évekkel ezel?tt a General Electric Company-nek azzal a kényes feladattal kellett szembenéznie, hogy az egyik osztályvezet?t, Charles Steinmetzet, elmozdítsák a helyér?l. Steinmetz els?rend? villamosmérnök volt, de, mint a számfejtési osztály vezet?je, kudarcot vallott.


A vállalat mégsem merte megbántani, mert nélkülözhetetlen volt ? és rendkívül érzékeny. Így tehát új címet adtak neki.

?Tanácsadó mérnök?-ké nevezték ki, és olyan munkával bízták meg, amelyet azel?tt már végzett; a számfejtési osztály élére pedig más került. Steinmetz boldog volt, de a General Electric igazgatói is. Ügyesen áthelyezték leghevesebb vérmérséklet? emberüket, méghozzá vihar nélkül, mert lehet?vé tették, hogy megmentse a látszatot. A látszat megmentése! Milyen fontos, mennyire lényegbevágóan fontos ez! És milyen keveset tör?dünk vele!


Két lábbal tiprunk mások érzésein, miközben törtetünk el?re, másokat szidunk, fenyegetünk. Gyermekünket vagy alkalmazottunkat megszégyenítjük mások jelenlétében, és még csak eszünkbe sem jut, hogy mennyire megalázzuk büszkeségüket. Pedig néhány percnyi gondolkodás, egy-két megfontolt szó, a másik ember magatartásának megértése mennyire enyhítené az ég? sebet! Gondoljunk erre legközelebb, ha az lesz a kellemetlen kötelességünk, hogy felmondjunk valakinek.



?Az alkalmazottak elbocsátása nem valami nagy öröm, annak sem, aki kénytelen ezt megtenni, de f?leg annak nem, akit elküldenek ? írja Marshall A. Granger, egy hites könyvvizsgáló-iroda vezet?jének a levelében.


? Mivel a mi munkánk az év egy bizonyos szakaszához van kötve, márciusban mindig el kell küldenünk egy csomó embert.

A mi szakmánkban már szállóigévé vált, hogy senki sem szereti suhogtatni a taglót. Tehát lehet?leg gyorsan túl akarnak esni rajta, mégpedig így:

Üljön le, Smith úr. A munkának, sajnos vége, és egyel?re nem tudunk több megbízást adni önnek. Hiszen ön is tudta, hogy csak erre az id?szakra alkalmaztuk stb., stb.


Ez a szöveg elkeserítette az embereket, úgy érezték, hogy munkaadójuk »cserbenhagyta« ?ket. Sokuk egész életében könyvel? volt, és nem éreztek túlzottan nagy barátságot azon cég iránt, amely az els? kínálkozó alkalommal kipenderítette ?ket. Legutóbb elhatároztam, hogy a szezonális alkalmazottaknak egy kicsit több tapintattal és részvéttel fogok felmondani. Így tehát mindegyiknek alaposan átgondoltam a téli munkáját, miel?tt magamhoz hívattam.



Aztán valahogyan így beszéltem: Smith úr, ön derekasan megállta a helyét (ha tényleg megállta). Komoly munkát bíztunk önre, amikor Newarkba küldtük. Igazán nagyon jól dolgozott, és ezért tudomására kell hoznom: a cég büszke önre. Érti a dolgát, és egész biztosan sokra viszi, akárhová megy is. Mi bízunk önben, és támogatjuk, szeretnénk, ha ezt nem felejtené el.


A hatás? Embereink sokkal nyugodtabban vették tudomásul, hogy el kell menniük. Nem érezték, hogy cserbenhagyták ?ket. Tudták, ha lett volna munkánk a számukra, megtartottuk volna mindegyiküket. Amikor pedig újból szükségünk van rájuk, ?szinte jóérzéssel térnek vissza hozzánk.?


A néhai Dwight Morrow titokzatos tehetséggel meg tudta békíteni az egymás torkának es? ellenfeleket. Hogyan?Lelkiismeretesen megvizsgálta, kinek miben van igaza mindkét oldalon; ezt aztán helyeselte, dicsérte, óvatosan nyilvánosságra hozta és bárhogy végz?dött is a dolog, mindkét fél meg volt elégedve.



?????????Ez az, amit minden bírónak tudnia kell ? hagyni az embereket, hogy megmenthessék a látszatot. Az igazán nagy emberek mindenütt a világon sokkal nagyobbak annál, semhogy személyes dics?ségükön merengjenek. Elmondok egy példát.

1922-ben a törökök háborúztak a görögökkel. Musztafa Kemál napóleoni beszédet intézett katonáihoz: ?El?re a Földközi tengerig!? A törökök gy?ztek; amikor pedig a két görög tábornok, Irikupisz és Dionisz, felkereste Kemál f?hadiszállását, hogy letegyék a fegyvert, a török nép a poklok minden átkát szórta a legy?zött ellenfélre.


Kemál magatartásából azonban hiányzott a gy?ztes fölénye. Kezet fogott a tábornokokkal , és így szólt: ?Üljenek le, uraim, bizonyára fáradtak.? Aztán, amikor részletesen megbeszélték a hadjáratot, vereségük szégyenét így enyhítette: ?A háború olyan játék, amelyben néha a legjobbak is alul maradhatnak.?


Ha tehát sért?dés és harag nélkül akarod megváltoztatni az embereket:


Hagyd, hogy a másik megmentse a látszatot!