builderall


A legtöbb ember szereti a saját igazát hangoztatni és a végs?kig kitartani mellette ? még akkor is, ha már ? is rég belátta, hogy nem biztos az igaza. A következ? történetben Dale Carnegie rávilágít arra a módszerre, amellyel minden vitát megnyerhetsz már azel?tt, hogy elkezd?dött volna.



Egyszer egy harcias ír iratkozott be egyik tanfolyamomra, Patrick J. O?Haire volt a neve. Iskolázatlan volt ? és mennyire szeretett vitatkozni! Korábban gépkocsivezet?ként dolgozott, és azért iratkozott be hozzám, mert teherautók eladásával próbálkozott, de nem valami fényes sikerrel. Egy kis kérdez?sködés után kiderült, hogy állandóan vitatkozott és ellenkezett azokkal az emberekkel, akikkel üzletet akart kötni.


Ha valamelyik leend? vev? bármi becsmérl?t mondott arról a teherautófajtáról, amelyet Pat el akart adni neki, az én barátom agyát ellepte a vörös köd, és rögtön a másik torkának ugrott. Gy?zött is így egy csomó vitában azokban a napokban; ahogy nekem mondta:


?Gyakran jöttem ki azzal az érzéssel az illet? irodájából, hogy ennek ugyan jól odamondogattam. Az biztos, hogy jól megmondtam, de el nem adtam semmit??



Els? feladatom nem az volt, hogy Patrick J. O?Haire-et érvelni tanítsam meg. Az volt a közvetlen célom, hogy megtanítsam az érvelést?l való tartózkodásra és a szópárbajok elkerülésére. Ma ? a White Motor Company egyik legels? üzletköt?je New Yorkban. Miképpen jutott el addig? Íme a történet, saját szavaival:


?Ha most bemegyek a vev? irodájába, és ? azzal kezdi, hogy az én teherautóim nem jók, és akkor sem kellenének neki, ha ingyen adnám, és inkább az X gyártól vesz kocsit, így szólok:


»Pajtás, hallgasson ide, az X gyárnak jó teherautói vannak. Ha ilyet vesz, biztosan nem csalódik. A cég kit?n?, az emberei is kit?n?ek, tehát a gyártmányai is azok.«


Erre a vev? megnémul, mert nincs min vitatkozni. Ha azt állítja, hogy az X teherautók a legjobbak, és én igazat adok neki, abba kell hagynia, mert nem mondogathatja egész nap: az a legjobb, az a legjobb, hiszen egyetértek vele.



Nincs tehát mit beszélnünk X-ékr?l, és így elkezdhetem sorolni a saját teherautóim el?nyeit. Volt id?, amikor az ilyen vev? dühös bikává vadított; elkezdtem csepülni X-éket. Azt tapasztaltam, hogy minél inkább lebeszélem a vev?t az ellenfél árujáról, annál határozottabban érvelt ? mellette ? és minél határozottabban érvelt mellette, annál jobban meggy?z?dött arról, hogy mégiscsak a versenytárs gyártmányát kell megvennie?


Amint most visszagondolok a hajdani módszeremre, nem is értem, hogyan tudtam eladni bármit is. Esztend?ket töltöttem vitatkozással és érveléssel. Most befogom a számat, mert ez kifizet?dik.?


A jó, öreg Benjámin Franklin szokta volt mondani:


?Ha vitatkozol, dühöngsz és ellentmondasz, néha gy?zöl, de hiú siker lesz, mert sohasem szerzed meg az ellenfeled jóindulatát.?


Magad is levonhatod a végs? következtetést: melyiket szeretnéd inkább ? elvi, színpadias gy?zelmet valaki felett, vagy ennek az embernek a jóakaratát? Ritkán kapod meg mind a kett?t.


Az egyik bostoni újságban jelent meg egyszer ez a rigmus:


?Itt nyugszik a földben William Jay.

Bár a jobbkézszabályt ? tudta jól ?

így szabályosan a jobb létre tért meg.

És most éppen úgy halott, mintha téved.?


Mindig, mindenben, mindenütt igazad lehet, ha a vitában felülkerekedsz; ami azonban mások véleményének a megváltoztatását illeti, a vita valószín?leg éppen olyan hiábavaló lesz, mintha nem lenne igazad.


Vitát csak egy módon nyerhetsz ? ha elkerülöd.