Dale Carnegie 1944-ben kiadta második bestselleré vált könyvét, Ne aggódj, tanulj meg élni! címmel. Ebben a különböz? nehézségek megoldására és elemzésére három alapvet? lépcs?t javasol. Részlet a könyvb?l:
A három lépés a következ?:
1. Ismerd meg a tényeket.
2. Elemezd a tényeket.
3. Hozz döntést ? és aztán járj el ennek alapján.
Kézenfekv?? Hát persze ? Arisztotelész is tanította és alkalmazta. És nekünk is alkalmaznunk kell, ha meg akarjuk oldani a minket gyötr?, éjünket-napunkat pokollá változtató gondokat. Lássuk az els? szabályt.
Ismerd meg a tényeket. Miért olyan fontos ismerni ?ket? Mert nélkülük remény sincs rá, hogy intelligensen kísérletezhetünk a megoldással. A tények nélkül csak zavartan kapkodunk. Az én ötletem? Dehogyis, a néhai Herbert E. Hawkes ötlete, aki huszonkét évig volt a Columbia Egyetem dékánja.
Kétszázezer diáknak segített idegesít? helyzetek megoldásában, és azt mondta nekem, hogy ?az idegeskedés legf?bb oka a z?rzavar?. Így fogalmazta meg: ?A világ összes idegeskedésének a felét az okozza, hogy az emberek úgy akarnak döntéseket hozni, hogy nem rendelkeznek megfelel? ismeretekkel, amelyekre a döntést alapozhatnák.
Például, ha nekem jöv? kedden háromkor kell majd megoldanom valamit, akkor jöv? keddig nem vagyok hajlandó döntést hozni róla. Közben igyekszem minden tényt megismerni, aminek köze van a problémához. Nem idegeskedem, nem aggódom. Nem töltöm miatta álmatlanul az éjszakám. Csak a tényekre koncentrálok. És mire elérkezik a jöv? kedd, ha megvan minden tény, a probléma is megoldja magát!?
Megkérdeztem Hawkes dékánt, azt jelenti-e mindez, hogy sikerült tökéletesen legy?znie az idegeskedést. ?Igen, azt hiszem, joggal mondhatom, hogy az életem immár tökéletesen mentes az idegeskedést?l. Az a tapasztalatom, hogyha az ember hajlandó elfogulatlanul, objektíven összegy?jteni a tényeket, akkor a tudás fényében gondjai elt?nnek.?
Hadd ismételjem meg: ?Ha az ember hajlandó elfogulatlanul, objektíven összegy?jteni a tényeket, akkor a tudás fényében gondjai elt?nnek.?
Ezzel szemben mit szoktunk mi csinálni? Ha egyáltalán hajlandóak vagyunk a tényekkel vacakolni ? és Thomas Edison komolyan gondolta, hogy ?nincs olyan fortély, amire az ember hajlandó ne lenne, csakhogy elkerülje a gondolkodás munkáját? -, ha hajlandóak vagyunk a tényekkel vacakolni, akkor vizslaként hajszoljuk azokat a tényeket, amelyek alátámasztják azt, amit hiszünk ? és oda se figyelünk a többire! Csak azok a tények kellenek nekünk, amelyek igazolják cselekedeteinket ? azok, amelyek kényelmesen beleilleszthet?ek vágyainkba, igazolják el?re meghozott ítéleteinket!
André Maurois szerint ?Minden, ami egyezik személyes vágyainkkal, igaznak t?nik. Ami nem, attól dührohamot kapunk.?
Lehet-e akkor csodálkozni rajta, hogy olyan nehezen találjuk meg gondjainkra a megoldást? Nem lenne-e ugyanilyen nehéz a dolgunk, ha úgy akarnánk megoldani egy másodikos számtanpéldát, hogy meg vagyunk gy?z?dve arról, hogy kett? meg kett? az öt? Sok ember teszi pedig pokollá a saját életét meg másokét, mert ragaszkodik hozzá, hogy kett? meg kett? az öt ? vagy ötszáz!
Hogyan változtathatunk ezen? Az érzelmeinket el kell választanunk a gondolkodásunktól; és Hawkes dékán szavaival ?elfogulatlanul, objektíven? kell összegy?jtenünk a tényeket.
Ez nem egyszer? feladat, ha idegesek vagyunk.
Ha idegesek vagyunk, az érzelmeink uralkodnak rajtunk. De íme két gondolat, melyeket hasznosnak találtam, ha egy kis távolságra akartam kerülni a gondjaimtól, hogy tisztán és pártatlanul nézhessem ?ket.
1. Mikor a tényeket összegzem, úgy teszek, mintha nem magamnak, hanem valaki másnak kellenének. Ez segít világosan és elfogulatlanul vizsgálódni. Segít kikapcsolni az érzelmeimet.
2. Míg tényeket gy?jtök az engem idegesít? problémáról, azt képzelem, hogy én vagyok az ellenfél ügyvédje. Más szóval, igyekszem minden ellenem szóló tényt összegy?jteni ? mindet, ami vágyaim ellen szól, amikkel nem szívesen nézek szembe.
Aztán leírom az ügyet a saját szemszögemb?l, meg az ellenféléb?l ? és rendszerint rájövök, hogy az igazság valahol középen van.
A következ?t akarom mindenki fejébe verni. Sem te, sem én, sem Einstein, sem az Egyesült Államok Legfels?bb Bírósága nem elég okos ahhoz, hogy bármiben értelmesen döntsön, ha nem ismeri a tényeket. Thomas Edison tisztában volt ezzel. Mikor meghalt, kétezerötszáz jegyzetfüzetet hagyott hátra, tele az ?t foglalkoztató problémákkal kapcsolatos tényekkel.
Tehát gondjaink megoldásának els? szabálya: Ismerd meg a tényeket. Cselekedjünk Hawkes dékánhoz hasonlóan: ne is próbáljuk megoldani a problémát, míg össze nem gy?jtöttük elfogulatlanul a tényeket.
De a világ összes tényének begy?jtése sem segít rajtunk, ha nem elemezzük és értelmezzük ?ket. Drágán tanultam meg, hogy könnyebb a tényeket elemezni, ha leírjuk ?ket. Önmagában az, ha leírjuk a tényeket, és világosan megfogalmazzuk, mi is a gondunk, már sokat segít a bölcs döntés meghozatalában.
Charles Kettering szavaival: ?A jól megfogalmazott kérdés félig már megoldódott.? Megmutatom, hogy m?ködik ez a gyakorlatban. Mivel a kínaiak szerint egy kép többet ér, mint tízezer szó, bemutatom annak az embernek a képét, aki tettekre váltotta azt, amir?l én beszéltem.
Galen Litchfielddel történt meg ? évek óta ismerem; az egyik legsikeresebb amerikai üzletember a Távol-Keleten. Litchfield úr Kínában volt 1942-ben, mikor a japánok megszállták Sanghajt. ?Nem sokkal Pearl Harbor megtámadása után -mesélte nekem Litchfield úr, mikor egyszer a vendégem volt -, a japánok megszállták Sanghajt. Én az Ázsiai Életbiztosító Társaság igazgatója voltam. A nyakunkra küldtek egy »katonai felszámolót« -valójában egy magas rangú tengerésztisztet, és megparancsolták, hogy segítsek neki felszámolni kintlév?ségeinket. Nem volt választásom. Vagy együttm?ködöm ? vagy jaj nekem. És a »jaj nekem« a biztos halált jelentette.
Kényszer?en végigcsináltam azt, amit parancsoltak, hiszen nem volt más választásom. De volt egy csomag részvényünk, 750 000 dollár érték?, melyet lehagytam az admirális listájáról. Azért hagytam le a listáról, mert a hongkongi szervezetünk tulajdona volt, semmi köze sem volt a sanghaji t?kéhez.
Ennek ellenére féltem, hogy bajba kerülök, ha a japánok rájönnek erre. Gyorsan rájöttek.
Nem voltam benn a hivatalban, mikor felfedezték, de a f?könyvel?m igen. Elmesélte, hogy a japán admirális dührohamot kapott, toporzékolt, káromkodott, és tolvaj árulónak nevezett. Szembe mertem szállni a japán hadsereggel! Tudtam, mit jelent ez. A Bridgehouse-ba kerülök!
A Bridgehouse a japán Gestapo kínzókamrája. Voltak barátaim, akik inkább öngyilkosok lettek, semhogy odakerüljenek. Voltak, akik tíz napi vallatásba és kínzásba belehaltak. És most én kerülök oda! Mit csináljak? Vasárnap délután tudtam meg. Pánikba kellett volna esnem. És pánikba is estem volna, ha nincs határozott módszerem problémáim megoldására. Ha ideges voltam, már évek óta az írógépemhez ültem és lekopogtam két kérdést ? és a válaszokat:
1. Min idegeskedem?
2. Mit tehetek?
Eleinte megpróbáltam úgy válaszolni ezekre a kérdésekre, hogy nem írtam le ?ket. De már évekkel azel?tt felhagytam vele. Rájöttem, hogy tisztábban látok, ha leírok mindent. Ezért e vasárnap délután is azonnal a szobámba mentem a sanghaji Keresztyén Ifjak Egyesületében, és el?vettem az írógépem. Gépelni kezdtem:
1. Min idegeskedem?
Azon, hogy talán a Bridgehouse-ba hurcolnak holnap reggel.
Aztán leírtam a második kérdést is:
2. Mit tehetek?
Órákat töltöttem azzal, hogy végiggondoltam és leírtam a négy cselekvési lehet?séget, amelyek el?ttem álltak ? és hogy mire vezetnek.
1. Megpróbálhatok magyarázkodni a japán admirálisnak. De nem tud angolul. Ha tolmácson keresztül magyarázkodom, esetleg megint felingerelem. Ez a halált jelentheti, mert kegyetlen, és inkább elvitet a Bridgehouse-ba, mint hogy vitatkozzék.
2. Megpróbálhatok elmenekülni. Lehetetlen. Állandóan figyelnek. Állandóan jelentkeznem kell, ha a szobámba megyek, vagy ha elhagyom. Ha megpróbálok megszökni, biztosan elfognak és agyonl?nek.
3. Itt maradhatok a szobámban, és messzir?l elkerülhetem az iroda környékét is. Ha ezt teszem, a japán gyanakodni fog, nyilván katonákat küld értem, hogy a Bridgehouse-ba vitessen, és nem ad lehet?séget a magyarázkodásra.
4. Szokásom szerint bemehetek hétf? reggel az irodába. Ha bemegyek, megeshet, hogy az admirális olyan elfoglalt lesz, hogy eszébe sem fog jutni, mit tettem. És ha eszébe jut is, talán már lehiggadt, és nem fog zaklatni.
Ha ez történik, minden rendben. És ha kérd?re von is, még mindig van esélyem elmagyarázni neki a dolgokat. Tehát, ha szokásom szerint bemegyek hétf?n az irodába, és úgy teszek, mintha minden rendben lenne, akkor kétszeres esélyem van rá, hogy megmeneküljek a Bridgehouse-tól.
Ahogy mindezt végiggondoltam, és a negyedik lehet?ség mellett döntöttem, nagyon megkönnyebbültem.
Mikor másnap reggel beléptem az irodába, ott ült a japán, és egy cigaretta fityegett a szája sarkában.
Dühösen nézett rám, mint mindig; egy szót sem szólt. Hat héttel kés?bb ? hála Istennek -visszament Tokióba, és az idegfeszültségnek vége szakadt.
Mint már mondtam, valószín?leg az életemet mentette meg, hogy azon a vasárnap délutánon leültem, és leírtam az el?ttem álló lehet?ségeket, következményeiket, és higgadtan döntöttem. Ha nem így cselekszem, esetleg bizonytalankodom, és a pillanat hatására a rossz megoldást választom.
Ha nem gondolom végig a problémámat, és nem döntök, egész vasárnap délután ?rülten ideges lettem volna. Nyilván aludni sem tudtam volna. Hétf?n nyúzottan és idegesen mentem volna be; ez egymagában felkeltette volna a japán gyanakvását, és cselekvésre késztette volna.
A gyakorlat ismételten bebizonyította nekem, milyen fontos döntésre jutni. A határozottság hiánya, az ?rjít? egy helyben topogás kerget embereket az idegösszeomlásba, a földi pokolba. Az a tapasztalatom, hogy gondjaim fele elt?nik, mihelyt tiszta, világos döntésre jutok; további negyven százalékuk meg akkor, amikor a döntésemnek megfelel?en cselekedni kezdek. Gondjaim kilencven százalékát el tudom hát ?zni e négy lépcs? segítségével:
1. Pontosan leírom, hogy mi aggaszt.
2. Leírom, mit tehetek.
3. Eldöntöm, mit teszek.
4. Azonnal elkezdem megvalósítani a döntésemet.?
Galen Litchfield a Starr, Park and Freeman, Inc. távol-keleti igazgatója lett, a cégnek nagy biztosítási és t?keérdekeltségei vannak. Ennek köszönhet?en ? az egyik legfontosabb amerikai üzletember Ázsiában; nekem bevallotta, hogy sikerét nagyrészt annak köszönheti, hogy gondjait ilyen módon elemzi, majd szembeszáll velük.
Miért olyan csodálatos a módszere? Mert hatékony, konkrét és a probléma velejére tapint. Ráadásul megvalósítja a harmadik, nélkülözhetetlen szabályt: Csinálj valamit! Ha nem cselekszünk, minden tényünk és elemzésünk hiábavaló ? mer? energiapocsékolás.
William James mondta: ?Ha egyszer döntésre jutottál, és már csak meg kell valósítani, akkor feledkezz meg az eredménnyel kapcsolatban minden felel?sségr?l és szorongásról.? Tehát, ha egyszer a tények alapján megfontolt döntést hoztál -cselekedj!
Ne állj meg és gondold végig még egyszer.
Ne kezdj el habozni, idegeskedni, hátrálni.
Ne ess áldozatul az önbizalomhiánynak, mely kételyeket szül.
Ne pislogj folyton a hátad mögé.
Egyszer megkérdeztem Waite Phillipst?l, az egyik leghíresebb oklahomai olajkutatótól, hogyan valósítja meg döntéseit. Ezt válaszolta: ?Az a tapasztalatom, hogyha egy bizonyos ponton túl is töprengünk a problémánkon, zavar és feszültség támad bennünk. Elérkezik az id?, amikor minden további gondolkodás és ténykeresés káros.
Elérkezik az id?, amikor döntenünk kell, cselekednünk, és nem szabad visszanéznünk.?
Miért nem használod fel Galen Litchfield módszerét az egyik problémádhoz most azonnal?
1. Min idegeskedem?
2. Mit tehetek?
3. Ezt fogom csinálni.
4. Mikor fogok hozzá?
A Dale Carnegie Vezet?i Mesterkurzusán többek között ehhez hasonló módszereket is megmutatunk, hogy a mindennapok kihívásai ne okozzanak hatalmas terheket!