Az új vezet? máris belevágott a munkába. Minden sarkon ott ólálkodik, és elkapja az alkalmazottakat, amint azok megállnak beszélgetni, telefonálni, vagy egy pillanatra elid?znek a közösségi média posztok között.
Nézzünk szembe a tényekkel: egy olyan világban, ami rohamtempóban gyorsul, kinek van ideje arra, hogy valódi eredményekre várjon, amik meghatározzák az el?relépést, a hatékonyságot vagy a sikert? Nem meglep?, hogy egyre inkább függ?vé váltunk a mér?számoktól és a rövid távú céloktól. Ezzel pedig egy ördögi kört hoztunk létre, amiben hiányos adatokra támaszkodva feltételezett eredményekre számítunk, majd ezekre alapozzuk döntéseinket, hogy még megbízhatatlanabb adatok szülessenek.
Minél kevésbé megbízhatóak az értékelési rendszereink, annál könnyebb az etikátlan vagy motiválatlan alkalmazottaknak kijátszani ezeket a rendszereket. Az egyik különösen megtéveszt? viselkedési forma, ami felett könnyen elsiklik az ember, az, amikor valaki látszólag elfoglalt, de valójában nem járul hozzá a munkához.
Ez alapvet?en a pénzsóvárság egyik megnyilvánulása, ami valószín?leg a csalás vagy a becsapás egyik mozgatórugója, és arra ösztönöz, hogy befelé forduljunk, hogy védelmez?en magunkhoz szorítsuk megszerzett javainkat, vagyonunkat vagy megszerzett pozíciónkat.
Ahelyett, hogy a munkaadó javára használná az idejét, szorgalmát és a kreativitását, a fukar munkavállaló a tehetségét és energiáját saját önz?ségére halmozza fel, minimális er?feszítéseket tesz arra, hogy produktívnak t?njön, mint hogy valóban az lenne.
Világszerte ismert módszerek vannak a sunnyogásra. Sokan egyszer?en csak odahajolnak a telefonjukhoz vagy laptopjukhoz, összeráncolják a szemöldöküket, és figyelmesen nézik a képerny?t. A munkatársak és a f?nökök nem tudhatják, hogy éppen az aktuális projekt következ? lépésén töprengenek, vagy éppen egy wellness hétvége után kutatnak.
A szomorú igazság az, hogy a sumákolás végs? soron nem kielégít?. Egyfel?l lehet egyfajta ördögi öröm, ha az ember úgy viszi haza a napi fizetését, hogy közben nem dolgozott egy napot sem. De a titokban eltöltött id? nem nyújt valódi elégedettséget, mivel nincs olyan teljesítmény, ami értelmet adna egy-egy napnak.
Ezért azoknak az alkalmazottaknak, akik csupán a minimumot teljesítik, a következ? kérdést kell feltenniük maguknak: Mit akarok a munkámtól? Minimális er?feszítéssel akarom felvenni a fizetésemet, vagy ki akarom használni a bennem rejl? lehet?ségeket, hozzájárulva egy értékes vállalkozáshoz?
A munkáltatóknak fel kell tenniük maguknak a következ? kérdést: Olyan környezetet biztosítok-e, amiben az alkalmazottaim egy magas szint? projektben való részvételben látják magukat, így ösztönözve ?ket arra, hogy a közös sikerünknek éljék meg a munkájukat?
Ez a történet jól illusztrálja a lényeget: Egy vásárló besétál egy üzletbe, és azonnal egy fiatal alkalmazott üdvözli. ?Miben segíthetek ma?? kérdezi. Gyorsan és udvariasan válaszol a vásárló kérdéseire, elkalauzolja ?ket oda, ahol megtalálja, amit keresett, majd mintha elt?nne, és pillanatokkal kés?bb újra megjelenik az üzlet másik oldalán, hogy segítsen egy másik vásárlónak.
Ez az alkalmazott úgy t?nik, hogy egyszerre mindenhol ott van, anélkül, hogy megkérdeznék vagy utasítanák. A vásárló csodálkozva figyeli, míg végül észrevesz egy másik alkalmazottat, aki ellentéteként viselkedik. Ez a dolgozó céltalanul csoszog, nem megy oda a vásárlókhoz, és csak akkor lép lassan akcióba, ha a tulajdonos bátorítja.
A vásárló nem tudja megállni, hogy ne mutasson rá a kontrasztra egy másik vásárlónak. ?Ez nem meglep?, tényleg? ? mondják neki. ?? csak egy középiskolás srác, aki zsebpénznek akar keresni egy kis pénzt. De az el?bbi... ? a tulajdonos fia.?
Nem kell családtagokat felvenned ahhoz, hogy lelkes és elkötelezett munkásokat találj. Azt kell elérned, hogy a dolgozók azt érezzék, hogy egy közösség tagjai, van érdekük a szervezetben, és hogy értékelik és megbecsülik a hozzájárulásukat. Ha a vezet?k nemcsak fizetést, hanem célt és felel?sséget is adnak az embereknek, akkor soha nem kell aggódniuk amiatt, hogy napról napra csoszogva végzik a munkájukat.
Ahhoz, hogy az alkalmazottak a munkájukat jutalomként érezzék, a vezet?knek olyan környezetet kell teremteniük, amiben a dolgozók értékelve érzik magukat, és ahol a munka nem csupán a megélhetésért végzett tevékenység, hanem egy közös cél érdekében végzett elkötelezett er?feszítés. Ez magában foglalja a megfelel? támogatást, elismerést és lehet?ségeket a személyes és szakmai fejl?désre, ami hosszú távon növeli a munkahelyi elégedettséget és a vállalat sikerét.
Képzésünk nemcsak tudást nyújt, hanem közösségi élményt is biztosít, ahol megismerheted az ország vezet?it és tapasztalatokat cserélhetsz. Éld át a Dale Carnegie képzések inspiráló világát, és építs olyan szakmai kapcsolatokat, amelyek hosszú távon el?nyösek lehetnek.
