Nagyon fontos, hogy fel tudjuk ismerni, ha a cégünkön belül a vezet?k nem alkalmasak a vezet?i feladatokra. Vagy akár saját magunkkal szemben észrevegyük, hogy a vezet?i készségeink csiszolásra szorulnak.
Azt mondják vannak született vezet?k. Ami egy bizonyos szintig igaz is lehet. Viszont nem lehet elvárni mindenkit?l, hogy zsigerb?l boldoguljon az irányítás, felel?sség, kommunikáció minden kihívásával. Az is plusz nehézséget okozhat, ha valaki egy el?léptetés során kerül magasabb beosztásba és bele kell rázódnia az új szerepkörbe. Ez f?leg akkor lehet furcsa, ha az addig rangsorban egyenl? munkatársak f?lé kerül valaki. Hiszen megvolt egy megszokott kapcsolat, amit most át kell alakítani.
Én is tapasztaltam ilyet, amikor egy magazinnál ahol dolgoztam vezet? szerkeszt?vé léptettek el?. Ugyanazok között az emberek között kellett betöltenem egy a megszokotthoz képest teljesen más szerepkört. Ami azért fura, mert ez átírja az eddigi munkahelyi viszonyokat is. Óvatosnak kell lenni mert ez könnyen a visszájára fordulhat. A vezetés nem csak arról szól, hogy más jelleg? feladataink lesznek, hanem nagyrészben arról, hogy több felel?sséget vállalunk. Nekünk kell meghozni bizonyos döntéseket, amikért mi tartjuk majd a hátunkat. Ehhez pedig saját magunknak is biztosnak kell lennünk abban, hogy a tudásunk megfelel? ehhez a pozícióhoz, és jól fogunk dönteni, és a beosztottjainknak is el kell hinniük ezt. Tehát nagyon fontos, hogy ki tudjuk alakítani a megbízható, kompetens vezet? képét. Amikor egy küls?st vesznek fel egy vezet? beosztásban, akkor könnyebben el lehet fogadni az ? tekintélyét, mint egy olyan embernél akivel eddig egy szinten voltunk.
Ha meg akarjuk érteni, hogy miért van néhány vállalatnak mérgez? kultúrája, miért teljesítenek a képességeiknek rosszabbul és végül miért omlanak össze az alkalmazottal akkor a vezet?i csapatuk min?ségét kell megvizsgálnunk. Míg a hozzáért? vezet?k magas szint? bizalmat, elkötelezettséget és termelékenységet okoznak, addig az inkompetensek szorongó, elidegenedett dolgozókat eredményeznek. Akik kontraproduktív munkamódszereket alkalmaznak, és tovább terjesztik a toxikus légkört az egész cégben.
A hozzá nem ért? vezet?k a f? okai annak, hogy a munkavállalók nem tudnak elkötelez?dni a cég felé, folyamatosan pásztázzák a piacot új munkalehet?ségek után vagy akár inkább önálló vállalkozásba fognak.
Kevés olyan vonás van, amely annyira központi szerepet játszik az inkompetens vezetés anatómiájában, mint az arrogancia. A közhiedelemmel ellentétben a legtöbb ember inkább túlságosan magabiztos, mint bizonytalan. Az sem igaz, hogy jobban járunk, ha a vezet?k nagy önbizalommal rendelkeznek. Az önbizalom els?sorban akkor el?nyös, ha szinkronban van a kompetenciánkkal. Számos kutatás azonban kimutatta, hogy azok az emberek, akik valamiben kifejezetten rosszak, ugyanolyan magasra értékelik saját képességeiket, mint azok, akik valamiben igazán jók - f?ként amiatt, mert hiányzik nálunk a megfelel? önismeret.
?????
Ez azt jelenti, hogy nem bízhatunk abban, hogy a vezet?k reálisan mérik fel a saját képességeiket. Viszont ez rögtön fel is vet egy kérdést: Akkor kinek kellene megjósolni azt, hogy kib?l lesz ideális vezet? és esetleg megel?zze azt, hogy De ha ez igaz, akkor kinek kellene felel?snek lennie azért, hogy megjósolja kib?l lenne jó vezet? és kisz?rje azokat akikkel majd problémák lesznek?
Egy ideális világban azok, akik a vezet?i posztokra pályázókat vizsgálják igyekeznének felismerni az inkompetencia lehetséges jeleit. Az, hogy a céges kultúra jó vagy rossz, csak a vezet?ink értékeinek és viselkedésének terméke. Ebb?l következik, hogy a pozitív kultúra kialakításának legjobb módja, ha megakadályozzuk, hogy etikátlan emberek kerüljenek a csúcsra. Ez mindkét nemre egyformán vonatkozik, de valamiért úgy t?nik, hogy a férfiaknál kevésbé foglalkozunk a hozzá nem értés elleni küzdelemmel, mint a n?knél. Természetesen a méltányosság szempontjából a felvételi menedzserek megkönnyíthetnék az inkompetens n?k vezet?i pozícióba kerülését, de sokkal jobb alternatíva lenne, ha inkább az inkompetens férfiakat diszkriminálnánk szélesebb körben, mivel ?k jelenleg felülreprezentáltak az ilyen szerepkörökben.
El?ször is, a vezet?jelöltek megítéléséért felel?s személyeknek javítaniuk kell azon képességüket, hogy különbséget tudjanak tenni az önbizalom és a kompetencia között. A férfiak egyetlen f? el?nye a n?kkel szemben, amikor ilyen szerepekre választják ?ket, az emberi hajlamunk arra, hogy az önteltséget és az arroganciát a tehetséggel azonosítjuk. Bár ez általánosságban is igaz, de a arányaiban a férfiak hajlamosabbak túlságosan magabiztosak (és arrogánsabbak) lenni, mint a n?k. Ennek részben biológiai okai vannak - az impulzivitás, a dominancia és az agresszivitás terén a nemek közötti különbségek minden kultúrában, már nagyon fiatal korban megjelennek.
A túlzott magabiztosság a kiváltságok természetes következménye. Ha a vezetés jöv?je sokkal teljesítményelv?bb lenne, és a tehetségük és potenciáljuk alapján választanák ki a vezet?ket, nem pedig az önreklámozás, vakmer? kockázatvállalás vagy nárcisztikus téveszmék alapján, akkor nemcsak több n?i vezet?nk lenne, hanem jobb vezet?ink is. Sok hozzáért? férfit is figyelmen kívül hagynak a vezet?i szerepeknél, mert nem felelnek meg a hibás vezet?i archetípusainknak - vagyis nem tartják "elég férfiasnak" ?ket. Vagy éppen azokat a tulajdonságokat nem mutatják, amelyek a vezet?ket kevésbé hatékonnyá teszik.
A jó hír az, hogy a tudomány megtalálta a módját a probléma leküzdésének. Egy ideje már rendelkezésünkre állnak tudományosan megalapozott értékelések a vezet?i inkompetencia el?rejelzésére és elkerülésére. Még a kezdetben ártalmatlannak vagy hatástalannak t?n? egyszer? tesztek is képesek megjósolni, hogy valaki valószín?leg alkalmatlan vezet? lesz-e. Ennek hátterében az áll, hogy szisztematikus egyéni különbségek vannak abban, ahogyan az emberek önmagukat mutatják, és ezek a különbségek el?re jelzik az emberek vezet?i stílusát és kompetenciáját. Ha több ezer vezet?t tudunk ugyanazon önértékel? kérd?íveken keresztülvinni, és a válaszokat összekapcsoljuk a vezet?i stílusukkal, teljesítményükkel és hatékonyságukkal, akkor azonosíthatjuk az önbemutatás kulcsfontosságú mintáit, amelyek a jó és a rossz vezet?ket jellemzik.
Vegyük figyelembe a következ? kérdéseket, amelyek jellemz?ek a tudományos alapú értékelésekre, amelyeket a vezet?i potenciál értékelésére és az emberek munkakörökhöz való illesztésére használnak. Független tudományos tanulmányok százai használtak ilyen kérdéseket a vezet?k jöv?beli kompetenciaszintjének el?rejelzésére. A folyamat valójában nagyon egyszer?: összehasonlítja a különböz? vezet?k válaszait, és összefüggésbe hozza azokat a teljesítményszintjükkel (vagyis azzal, hogy milyen hatással vannak a csapatukra és a szervezetükre). Amennyiben egy kérdés hasznos annak megjóslásához, hogy egy vezet? pozitív vagy negatív hatással lesz-e a csapataira, azt megtartják, és egy általános kompetencia-koefficiens kiszámításához használják (a tényleges értékelés elvégzéséhez és a pontszámának megismeréséhez menjen ide):
????????????
Miért képesek az ilyen egyszer? kérdések el?rejelezni az inkompetens vezetést? Mert megbízhatóan mérik az arroganciát és a túlzott magabiztosságot. Az ilyen tendenciákkal rendelkez? emberek - beleértve a nárcisztikus egyéneket is -, jellemz?en nem érdekeltek abban, hogy alázatosnak mutassák magukat. Gondoljunk csak erre a nemrégiben megjelent, 11 független kísérleten alapuló tudományos közleményre, amely azt mutatja, hogy egyetlen kérdéssel kisz?rhet?k a nárcisztikusok: "Ön nárcisztikus?" A meglep? megállapítás itt nem az, hogy egy nyílt vagy átlátszó kérdés elegend? a nárcisztikusok azonosításához, hanem az, hogy a nárcisztikusok (a) némileg tudatában vannak nárcizmusuknak, és (b) meglehet?sen büszkék is rá. Más szóval, az önmagukat aránytalanul szeret? emberek gyakran büszkék az egójukra, és jobban tisztában vannak a téveszméikkel, mint gondolnánk.
A rossz hír az, hogy bár elérhet?ek ilyen eszközök, mégis nagyon kevés szervezet használja ?ket. Pedig ha tisztában vagyunk a hiányosságokkal, akkor el lehet kezdeni foglalkozni azok kijavításával is. Ebben nyújthat segítséget a Dale Carnegie Vezet?i Mesterkurzusa, ami nem csak abban segít, hogy vezet?ként hatékonyabban tudd ellátni a feladataidat, hanem, hogy olyan kapcsolatot legyél képes kialakítani a kollégákkal, ami egy pozitív, egészséges légkört teremt a cégnél.