A legtöbb vállalat mérhetetlenül sok energiát fordít a vállalati kultúra kiépítésére – az értékeinek meghatározására, az open space irodák kialakítására, a karácsonyi partik és a csapatépítők megszervezésére. Sok vezető azonban nem veszi észre, hogy amit gondosan felépített, nagyon könnyen le is tudja rombolni, egészen konkrétan két lépésben:
1. lépés: Elmegy nyaralni.
2. lépés: Ugyanúgy folytatja a munkát, mintha el sem ment volna.
Az amerikai menedzsereknél ez bevett gyakorlat. Ezt támasztja alá a Project: Time Off című kutatás is, amelyből kiderül, hogy a menedzsereknek mindössze 14%-a, a felsővezetőknek pedig csak 7%-a nem nézegeti az emailjeit amikor szabadságon van. A többségükre az a jellemző, hogy naponta legalább egyszer bejelentkeznek az Outlookba.
Ha Te is ebbe a táborba tartozol, akkor talán itt az ideje elgondolkodni azon, hogy őrizd meg a nyugalmad a nyaralás alatt (mi van, ha valami döntő fontosságú dolog történik?) vagy a hazatérés után (ha egyszer sem nézek rá az emailekre, akkor hogyan fogom behozni a lemaradást?). De mielőtt megnyomnád a “küldés” gombot, gondolkodj el. Tényleg van jelentősége és valódi tartalma az emailnek, amit elküldesz?
A szabid alatt elküldött minden egyes e-mail egy újabb bevert szög a vállalati kultúra koporsóján: jelzés a többi munkavállalónak, hogy a szabadság nem is igazán szabadság. Összességében minden egyes szög számít. Olyan jeleket küld, mint “nem bízom benned, hogy nélkülem is elvégzed a munkát”, vagy “nem vagyok elég szervezett ahhoz, hogy elintézzem az elvarratlan szálakat, mielőtt szabadságra megyek”. Bárhogy is legyen, ezek rontják a vezetői imidzsedet és a hitelességedet.
Természetesen az sem okés, ha az alkalmazottak dolgoznak a szabadságuk ideje alatt, de ha Te vezető vagy, akkor erre különösen érdemes odafigyelned. Tény, hogy ha a vállalati kultúra, nem támogatja a pihenést és a kikapcsolódást, akkor az alkalmazottak azt érzik, hogy kizsigerelik őket és elvesztik a motivációjukat, majd a lojalitásukat is. Nem fognak hinni abban, hogy a vállalat értékeli az erőfeszítéseiket, sem abban, hogy fontos számodra az ő mentális vagy lelki jóllétük és gondolom nem lepődsz meg, ha leírom, hogy kutatások bizonyítják azt is, hogy nagyobb valószínűséggel keresnek majd másik munkahelyet.
Ha érdekelnek a számok is, akkor egészen konkrétan tízből négy alkalmazott, aki olyan vállalatnál dolgozik, amely nem támogatja a kikapcsolódást, keres már most új állást. Mások a munkahelyváltással kapcsolatos motivációik is: már nem valami pozitívumot keresnek, hanem valami negatív elől menekülnek. Azaz míg korábban a magasabb fizetés, több juttatás, rugalmas munkaidő motiválta őket, addig most inkább azért váltanak, hogy ne égjenek ki teljesen lelkileg és testileg. Azok a munkavállalók, akik olyan kultúrában dolgoznak, amely nem támogatja a kikapcsolódást, azt mondják, hogy azért távoznak, mert nem érzik, hogy a munkáltatójuk megbecsüli őket, túl vannak terhelve, stresszesek és nem jó a kapcsolatuk a főnökükkel. Jó, ha tudod, hogy vezetőként te osztod be a munkavállalóid munka és egyébként szabadidejét is, ha ez eddig nem lett volna teljesen világos számodra. Azok a vezetők, akik a szabadságuk alatt is állandóan a munkával foglalkoznak kevésbé engedik el az alkalmazottakat pihenni (35%), mint azok akik csak néha (20%) vagy egyáltalán (17%) nem néznek rá az emailjeikre.
Ha nem szívesen engeded el a munkavállalókat pihenni, az demoralizáló hatást vált ki a szervezetben, hiszen a szabadság fontos a munkavállalók számára – ez a második legfontosabb juttatás az egészségügyi ellátás után, de megelőzi a nyugdíjbiztosítást, a bónuszokat és a rugalmasságot -, és érdemes erre a vállalati kultúra javításának lehetőségeként tekinteni.
Hoztunk egy példát is a Harward Business Review-ból: Jim Moffatt, a Deloitte Consulting vezérigazgatója saját skóciai nyaralása előtt az alábbi zárszóval küldött emailt a beosztottjainak:
„Kapcsolódjatok ki egy kicsit az ünnepek alatt, ha tudtok…”
Ennyi erővel azt is írhatta volna, hogy nehogy kikapcsolódjatok…erre a felismerésre azután jutott, hogy egy kollégája (aki egyben a barátja is volt) azt válaszolta az e-mailre, hogy bízzon benne, hogy a megfelelő embereket vette fel, akik képesek döntéseket hozni és ellátni a feladataikat, szóval nem kell e-maileket küldenie, amíg szabadságon van. Ha pedig úgy érzi nem elég jók a kollégái, akkor pár email ezen úgysem fog segíteni…és akkor Moffat megértette a lényeget. Később így nyilatkozott az esetről:
„Meglepődtem, mennyire más volt aggodalmaskodás nélkül pihenni és azon is, mennyire profin ment minden, amíg szabi voltam. Úgy érzem, többször el kellene mennem kikapcsolódni, határozottan jót tett a cégnek és én is magabiztosabb lettem tőle.”
Akkor vessünk újra egy pillantást a vállalati kultúra lerombolására vonatkozó kétlépcsős tervre, és alakítsuk át mondjuk így:
1. lépés: Menj el nyaralni.
2. lépés: Bízd az alkalmazottakra a businesst, amíg te pihensz 😉.
Ha ezt a megközelítést alkalmazod, akkor rájössz majd, hogy a beosztottjaid mennyire tehetségesek és csodák csodájára képesek önállóan is megbirkózni a rájuk bízott feladatokkal, ezért tekints úgy a szabadságodra, mint profitmaximalizálási lehetőségre! Ha olyan környezetet biztosítasz, amelyben az alkalmazottak azt érzik, hogy nem kövezi őket meg senki, ha szabira mennek, akkor úgy érzik majd megbecsülöd őket, tiszteletben tartod a szabadidejüket és egyre elkötelezettebbek lesznek, ez pedig végső soron jót tesz majd a vállalkozásod pénzügyi mutatóinak is! 😉
